Nőnap alkalmából én arról mesélek Nektek, amit azok a Szülésre bocsátó ünnepek tanítottak nekem, ahol jelen voltak felmenők.
2018-ban a saját ünnepemen elképzelni sem tudtam volna a saját édesanyám jelenlétét. Akkor és ott nekem másra volt szükségem. Leginkább arra, hogy a felmenőimtől elszakadva csak saját magamat érezzem meg. Azt, aki én vagyok és lehetek a fájdalmak és minták nélkül. Akkor dühös már nem voltam, de előtte hosszú éveket töltöttem a legmélyebb mocsarakban és kietlen sivatagokban.
Akinek van ilyen fajta sebe, annak nem kell részleteznem, pontosan tudja milyen tájakon át vezetnek utak a remélt megbékélésig. Látni és tapasztalni nőket, akik erre az ünnepre behívtak anyjukat számomra olyan volt, mint egy ölelés minden alkalommal. Nem azért, mert azt mutatta “így is lehet”, hanem azért, mert azt hiszem az ünnepek által láttam meg igazán azt a láncot, ami nem tökéletes, de értékes!
Az évek alatt megtanultam végtelenül szeretni a felmenőimet úgy, ahogy vannak! Már nem a fájdalmat látom, amit egymásnak okoztunk, hanem a fejlődés lassú, de gyönyörű ívét! Ma már pontosan látom, hogy mindenkire a sorban szükség volt ahhoz, hogy én ma az lehessek, aki! És könnybe lábad a szemem a hálától és egyben összeszorul a szívfájdalomtól, hogy közülük én vagyok és lehetek a legszerencsésebb! Rengeteget köszönhetek magamnak, de az ő vérük, apró vagy nagy áldozatuk, inspiráló vagy elrettentő történetük formált engem! Minden új vérvonal hordozza a szabadság lehetőségét! A tanítások ott vannak, de nekem kell beleállni, nekem kell saját vért fakasztani.
Bárcsak át tudnám adni, milyen csodára leltem magamban.
Az anyaságot is máshogy látom mindezek által, és csak azt kívánom magamnak és a lányomnak - hozzon még bármit nekünk és a kapcsolatunknak az élet - legyen erőm elbírni a dühét és a szeretetét is! Átkait és áldásait is felém!
Ahogy az én anyám is elbírta és elbírja!
Mert mi nők valójában a nyers életet hordozzuk, a csúnyát és a szépet is. Ez az erőnk! És a képességünk magunk és a dolgok transzformálására. Én azt kívánom ma nekünk, hogy merjünk ehhez kapcsolódni! Az élet pólusaihoz, melyeket magunkban hordozunk. Élet és halál kapujai vagyunk!
* Felmenők meditáció és munkafüzet *
Gyógyulásom/gyógyulásunk egy fontos állomása volt ez az általam Felmenők fotózásnak keresztelt fotózás, melyre legjobb baratnőmet Gelléri Lucát @lucatitka fotóst kértem fel.
A fotózás során én megkértem nagymamamámat, anyukámat, a kislányomat és persze magamat is, hogy mindenki rendezze el a neki leginkább kifejezőbb beállást. Így négy fontos fotó készült! Rengeteget mesél nekünk az, melyikünk hogyan állította be a közös képet. Ez olyan, mint egy családállítás, egy rajz, egy szimbólum, ez a kommunikáció legfinomabb és legőszintébb eszköze volt ott akkor!
Veletek azt a képet osztottam meg fent, ahogyan én rendeztem magunkat.
Szívből ajánlom mindenkinek a gyógyulás ezen egyszerű, de hihetetlen erős formáit! Ha Ti is vágytok egy ilyen általam megálmodott Felmenők fotózásra, bátorítalak Titeket, hogy keressétek Lucát @lucatitka, mert Ő érti ezt a nyelvet, végigcsinálta velem és hasznosítani tudja a pszichológia képzésen szerzett tudását is!
Itt éritek el:
Gelléri Luca
gelleri.luca@gmail.com
